Tökéletes technika és tökéletes stílus nem létezik.

 

Minden egyes stílusnak és technikának meg vannak a saját határai kötöttségei. Ez tény. Ez nyilván több dologból is adódhat, a küzdősportoknál pedig teljesen egyértelmű ezen korlátok megléte. Van azonban az éremnek másik oldala is, mégpedig, hogy használhatatlan technika és stílus sem létezik.

 

Az igazi korlátokat minden esetben a gondolkodásmódunk és lelki felkészültségünk jelenti. Rengetegen vannak, akik teljes mértékben meg vannak győződve arról, hogy az a harcművészet vagy küzdősport, amit ők űznek, tökéletesen megfelel minden olyan helyzetben, amikor önvédelemre kerülhet sor.  Akik ilyen módon gondolkodnak, nagyobb az esélyük a vereségre.

 

Persze nem azt mondom, hogy aki hosszú éveken keresztül gyakorol egy bizonyos harcművészetet könnyen legyőzhető, de azt bátran ki merem jelenteni: lehetséges, hogy pont egy olyan ember fogja legyőzni aki lehet, hogy még életében nem járt egyetlen edzésen sem.

 

Bátran ki merem jelenteni, mert lehetséges, hogy ez a valaki pusztán tisztában volt a saját adottságaival, tisztázta magában a helyzetét mielőtt harcra került volna sor és pusztán logikával, mondhatni józan paraszt ésszel kikövetkeztetett bizonyos dolgokat, melyek sok mindent elárultak számára az ellenfeléről. És bár lehet, hogy soha életében nem mutattak neki egyetlen technikát sem és formagyakorlatot sem kellett járnia soha, de éppen ezért egyetlen olyan mozdulat sem rögződött benne, melyhez minden körülmények között ragaszkodott volna a harc közben.

 

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy bárki pusztán ésszel, bármi nemű felkészültség nélkül legyőzheti az ellenfelét egy full contact küzdelemben, de valójában a küzdelem döntő részben a fejünkben dől el tulajdonképpen viszonylag kis részét teszi ki a harcművészetekben való jártasság függetlenül attól, hogy egy vagy tíz év edzésről beszélünk és csupán csak minimális jelentőséggel bír az erőnlét.

 

Ha valaki csak és kizárólag a saját maga által gyakorolt stílus tökéletességét képes elfogadni, már el is veszítette a küzdelmet. Jelen esetben nyilván nem a küzdősportok versenyeiről, hanem önvédelmi szituációkról van szó, bár a fentiek a versenyen való részvételre is érvényesek, de erről majd később.

 

Egy utcán történő szabályok nélküli küzdelem rengeteg dologtól függ. A helyszíntől, a támadók számától, tudásától, testfelépítésétől, a napszaktól és még sorolhatnánk oldalakon keresztül.

 

 

 

Kezdjük egy egyszerű példával azok számára akik nem ismerik a külömböző stílusok sajátosságait.

 

Adott két ember, akik között küzdelemre kerül a sor. Szabályok nincsenek. A támadó és védekező szerepet cserélgetjük és a helyszínt is.

 

 

Az első esetben legyen a helyszín egy teljesen átlagos utca, járdával, parkoló autókkal. A védekező szerepet most töltse be egy olyan valaki, aki két éve futballozik, emellett semmi más különleges sportot nem űz. A támadót pedig egy olyan ember alakítja, aki szeret ugyan mozogni, de semmilyen edzésre nem jár. A támadónk egy baráti társasággal együtt sétál és enyhén spiccesek, ami látszik is rajtuk. A támadó valamint barátai, és a védekező, szóváltásba keverednek. A szóváltást követően egyértelműen kiderül, hogy tettlegességig fog fajulni a veszekedés. Azt gondolom, felesleges lenne végigrágni, hogy mik lehetnek a küzdelem kimenetelének lehetőségei és a támadó(k) vagy az önmagát megvédeni kényszerülőnek lennének-e nagyobb esélyei a győzelemre. Azt, hogy ki kezdte a veszekedést nem tudjuk. Nézzük meg, mi lehet a legcélravezetőbb megoldás a védekező szempontjából.

 

 

Mi az, amit biztosan tudunk:

 

Biztosan tudjuk, hogy tettlegességre kerül sor. Tudjuk, hogy nyílt terepen vagyunk, továbbá, szemmel láthatóan ittas az ellenfelünk. Tisztában vagyunk a saját testi adottságainkkal, fizikai korlátainkkal.

 

Mi az, amit nem tudhatunk:

 

Nem tudhatjuk, hogy egy vagy több támadó ellen kell majd küzdenünk. Nem ismerjük a támadó vagy támadók adottságait és azt sem tudhatjuk, van e náluk bármilyen támadásra alkalmas eszköz.

 

 

Tegyük fel, hogy nem tudunk egyszerűen elfutni, mert körbevettek minket.

 

Három lehetőségünk van.

 

Az első, hogy alulbecsüljük magunkat és bepánikolunk, és szinte biztos, hogy megvernek minket.

 

A második, hogy túlbecsüljük magunkat és gondolkodás nélkül harcba szállunk. Lehetséges, hogy egy támadót megverünk és a többiek meghátrálnak, de az is előfordulhat, hogy hirtelen több támadóval kerülünk szembe, természetesen még itt is fennáll a lehetősége a győzelemnek, csak éppen minimálisak az esélyeink.

 

A harmadik lehetőség, hogy tisztában vagyunk a saját adottságainkkal és elkezdünk logikusan gondolkodni, meglévő tapasztalatokból építkezni. Lehetséges, hogy aki a védekező szerepét tölti be rengeteg verekedős filmet látott már, vagy éppen a középiskolában verekedett sokat, de az egyetlen biztos pont, amit tudunk, hogy ez a személy rendszeres időközönként futballedzésre jár, ezért most az edzésen szerzett tapasztalatokból építkezünk.

 

Körülvettek minket és szinte biztosak lehetünk benne, hogy pár másodpercben megkapjuk az első ütést. Mivel biztosra akarunk menni, ezért nem az összes támadó legyőzését tűzzük ki célul, hanem a testi épségünk megőrzését. Erre a meneküléssel van a legnagyobb esélyünk. Mivel azonban több támadó áll körül minket a menekülést elő kell készítenünk. Tudjuk, hogy támadóink ittasak ezért a normálisnál instabilabban állnak. Nem tudjuk milyen a kéztechnikájuk, de abban biztosak lehetünk, hogy akármilyen edzettek, vagy akármilyen jól használják a lábaikat, a reakció idejük ha nem is tudjuk mennyire de megnőtt és a szokásosnál jobban kell összpontosítaniuk az egyensúlyuk megtartására, ezért a következőt tesszük. Egy erős rúgással sípcsonton, vagy térden, esetleg herén vagy gyomron rúgjuk azt akinél biztosra vehetjük, hogy mindenképpen támadott volna. Ez után villámgyorsan hátrafordulunk a szemben álló egy- vagy két ember ruháját erőteljesen megrántjuk, miközben kitámasztottunk majd őrült sprintbe kezdünk úgy, hogy ha a ruha megrántásától támadóink nem veszítették el eléggé egyensúlyukat, akkor lendületből testtel fellökhessük őket. Így legalább 95% esélyünk volt arra, hogy megvédjük magunkat.

 

A fentiek ismeretében elég kevés információval rendelkeztünk és semmilyen harcművészeti előképzettséggel nem rendelkeztünk. Egyszerűen logikusan, és ami a legfontosabb tiszta fejjel, villámgyorsan gondolkodtunk, és meglévő tapasztalatokat használtunk fel. Mik voltak ezek a tapasztalatok? Aki rendszeresen futballozik egészen biztos, megtanult hirtelen irányváltoztatást végrehajtani, kitámasztásból gyors sprintbe kezdeni, biztos, hogy rántotta már az ellenfelét vagy csapattársát földre a mezénél fogva, és az is biztos, hogy nem egyszer indította útjára erős célzott rúgással a labdát az edzéseken. Az pedig teljesen egyértelmű, hogy otthon van a test-test elleni küzdelemben.

 

 

Számtalan ilyen eset kombinálható, de a lényeg nem változik. A sorrend: a pontos helyzetfelismerés, saját magunk és támadónk vagy támadóink elemzése, a helyszín felmérése, a tapasztalatok felhasználása és villámgyors cselekvés, mindezt tizedmásodpercek alatt.

 

 

Rengeteg eset előfordulhat, amit még annál is több körülmény bonyolíthat, és ez csak tovább nehezíti a feladatot, főleg ha nem csak a védekező, de a támadó is rendelkezik előképzettséggel a harcművészetek terén. Amit biztosan nem tudunk soha pontosan felmérni, az a támadónk adottságai, éppen ezért mindenre fel kell készülnünk.

 

A legfontosabb a nyitottság és a gyorsaság. Nem szabad csak és kizárólag az edzéseken tanult technikákra alapozni.

 

Ha tegyük fel, ugyanez a focista egy boxolóval egy zsúfolt szórakozóhelyen kerül összetűzésbe azonnal megváltoznak az erőviszonyok. A bokszoló hozzá van szokva, ahhoz, hogy viszonylag kis helyen küzdjön a futballista valószínűleg nem sok ilyen tapasztalattal rendelkezik, azonban ha a bokszoló ellenfele egy judo-s akkor szinte biztos, hogy zsúfolt helyen otthonosabban érzi magát, hiszen hozzá van szokva a folyamatos kontakthoz a küzdelem alatt. Bokszkesztyűvel a kezén az aikidos majdnem esélytelenül indul, azonban a bokszolót nagyobb meglepetés érheti az aikidos ellenfeleként, ha nincs rajta kesztyű stb...stb..

 

 

Számtalan stílus és számtalan helyszín variálható. A lényeg, hogy nyitottak legyünk és ha a harcművészetek világában mozgunk akkor minél több ágazatot próbáljunk tanulmányozni és ne csak a fizikai edzéstől várjunk csodát. Az edzéseken, amikor testileg kifáradtunk fejben még tovább kell dolgoznunk. Edzés előtt alatt és után is....